Bánfi Annamária vagyok, Budapest mellett egy barátságos kis községben élek a családommal.

Gyermekeim: Kristóf 14 éves, Veronika 11 éves és csodálatos ajándékként 2012 novemberében megszületett Cecíliánk is.

Idősek otthonában, szociális ügyintézőként dolgozom, de amióta itthon vagyok, igyekszem kiélvezni az itthonlét minden egyes percét. Ez általában sikerül is, mert szerencsére Cecília nagyon jó baba :)

Szabadidőmben szeretek a konyhámban tartózkodni és sütni, főzni, új recepteket kipróbálni. A főzés szeretetét még otthonról, a szülői házból hoztam. Kislányként is folyton a konyhában sertepertéltem a nagymamám, anyukám körül. Ha segíteni nem is tudtam, kezem alatt igazi mesterművek születtek a konyhaajtó üvegének a páráján. Később persze kivettem a részem a munkában: mindig én nyújtottam, húztam a réteseket a konyha közepét elfoglaló hatalmas asztalon, a levesbe mindig az én csipetkéim kerültek... Nagymamám és anyukám nagyon sok mindenre megtanított, de a legmaradandóbb mégis a kimondatlan tanításuk lett: a ház lelke a konyha. Minden itt dől el és a problémák itt oldódnak meg. Egy jó ebéd után mindjárt máshogy látjuk a világot, és a jó döntések sem üres hassal születnek. Ezt a szemléletet sikerült a saját otthonomban is meghonosítanom :) Nálunk is a konyha a ház központi része. Itt kezdődik a nap a reggeli kávéval - a gyerekeknek tea vagy kakaó - és itt végződik a vacsival, mielőtt szétszéledne a család - ki-ki a maga kuckójába.

Blogomban saját fejlesztésű, jól kipróbált receptjeimből válogathattok, közben-közben megosztok Veletek egy-egy tippet, ötletet, melyekkel fűszerezhetjük mindennapjainkat, életünket. :)